Ismered az érzést, amikor furdal a lelkiismeret, mert pontosan tudod, hogy mozognod kellene, de egyszerűen nem tudod megtenni az első lépést? – Majd holnaptól! – gondolod rendszeresen, de valahogy mindig ma van, holnap soha nincs.
A rossz érzéseid a súlyoddal együtt nőnek, a lelkifurdalás néha-néha belemar a lelkedbe, de még ez sem elég ahhoz, hogy felállj a fotelből ( vagy éppen a számítógép mellől).
Szép lassan utolér a derék és az izületi fájdalom. Nyögsz, s kapaszkodva állsz fel a fotelből.
Régi idők fitt testérzete néha még feldereng, de a szíved mélyén tudod, hogy már soha nem tér vissza az az érzés. Már lemondtál róla, elkeseredve – hogy is hagyhattad, hogy ide juss?
Valahogy én is pont így voltam ezzel az érzéssel, nagyon sok hónapja már.
Két éve annak, hogy utoljára rendszeresen mozogtam, öt éve, hogy rendszeresen futottam.
Azt hittem, mindez végérvényesen a múlté.
Aztán, ahogy a Testszerviz programnak köszönhetően olvadtak le a kilóim, egyszer csak elkezdett hiányozni a mozgás. Egyre többször jutott eszembe. Egyre gyakrabban idéztem fel azt a jóleső fáradtságot, amely átjárja az embert egy szabad levegőn történő sport után.
Egy napsütéses napon aztán elszántam magam, s újra előkerültek a nordic walking botok. Egyszer csak azt vettem észre, hogy rendszeresen mozgok, mert jól esik. Nem kell már nyögve felállnom a fotelből. Nem kell lihegnem, s levegőért kapkodnom, felérve a másodikra . Újra élvezem a mozgást – különösen, ha a szabad levegőn tehetem. Na és az sem elhanyagolható, hogy megszabadultam a lelkiismeret furdalástól is!
Pár napja ismét megpróbáltam futni, s hatalmas élmény volt, hogy nem okozott gondot!
Ma aztán előkerült a kerékpár is. Tekertem kb. 13-15 km-t, s ez sem okozott gondot.
Újra szeretek mozogni, különösen jó, hogy ennyiféle mozgást tudok váltogatni, aszerint, mihez van éppen kedvem.
Ma felfedeztem egy nordic walking klubot is, épp a házunk előtt gyülekeztek. Jövő szerdán be is integrálódom a csoportba.
Pár hete a mozgás ismét lételemem lett. Nekiindulok olyan távoknak, melyeken mások elképednek. Felpattanok a kerékpárra, mihelyt adódik egy kis időm, s nem szállok liftbe, hanem felgyalogolok a lépcsőn.
Mert mozogni újra jó!
Nagyon köszönöm Cecília! Bárki eljuthat ide, csak az első lépést kell megtenni, s aztán kitartani 🙂
Csak így tovább! Nagyon ügyes vagy! 🙂